Pár száz forintért is több jár, főleg egy diáknak

Jól elkészített, egészséges ételek és elő-előforduló még finomabb falatok. Ez jellemezte a szekszárdi diákétkeztetést 2016 márciusáig. Miután 2007-ben a városvezetés megvált az addigi menza cégektől, saját, helyi vállalkozást fejlesztett és tartotta stabil kezekben az iskolák nebulóinak napi ebédjét. Voltak panaszok, voltak elégedetlen hangok, de ezek mikor nincsenek?

Alapvetően igényes ellátást kapott Szekszárd minden diákja a helyi menzákon.

A kormány által követett irányvonal akkor is az volt, hogy minél egészségesebb kosztot kapjanak az ebédlőkben: kevesebb só, cukor és szénhidrát. Ennek ellenére hely volt az étlapon a pizzának, a kakaós kalácsnak, a pudingos piskótának és számos kedvencnek is.

Egészen a két évvel ezelőtti tavaszig. Az addigi Diákétkeztetés Kft. helyét teljesen váratlanul vette át a Hungast. A közgyűlés által megbízott cég pedig minden teszten bukott és bukik - ki tudja még meddig.

Kedvező áron szolgáltatják a hónap összes munkanapjára vonatkozó ellátást, ám az ár-érték arány ebben a szituációban értelmezhetetlen, hiszen amit kínálnak az kritikán aluli.
Az első akciójuk egy köves főzelék volt. Az ebédelő diákok sorra fedezték fel az érdekes alapanyagot, de a tiszta lappal indult cég még nem vesztette el a bizalmat.

Idővel viszont kialakult a teljes, tiszta kép a Hungast szolgáltatásáról: kis adagok, a legmagasabb fokú spórolás, változatlan étlap, a készlet gyors elfogyása és sorolhatnánk napestig.

Bebizonyították, hogy a sokak által kritizált "suli menza" igazából egy Michelin-csillagos étterem hozzájuk képest. Az órák után érkező diákok rendszerint azzal szembesülnek, hogy az aktuális ételből keveset kapnak, hiszen alapvetően nem elég adagot állítanak elő. Más esetben kihagynak köreteket vagy szószokat, hisz "az már elfogyott".  Repeta természetesen nincs, mert "adagra van" az étel. Más kérdés, hogy az az adag egy óvodás gyereknek sem jelenti az ebéd mennyiségével egyenlő táplálékot.

Kitalálták a forradalmi B menüt. Ez azt jelenti, hogy van egy jó, amiből keveset főznek és egy olcsó, igénytelen étel, amit a többség kap.

Míg régen a heti étlapokon arányosan szerepeltek az ételek - volt főzelék, tészta és hús étel -, addig a mostani kínálatot leginkább a főzelékek aránytalan mennyisége jellemzi. Szerencsés esetben a kavicsok nélküli főztök. A régi, diákok által közkedvelt ételek, amik korábban említve lettek teljesen eltűntek, pedig a menza kultúrájához ez is hozzá tartozik. Hiszen a diák, akit a szülő és az állam egészségesen akar táplálni egy íratlan alkut köt. Elfogadják, hogy eléjük teszik a főzeléket és hogy nem esznek minden nap össze-vissza édességet és gyors ételt. Cserébe viszont szeretnének egyszer-kétszer igazi finomságokat is enni, mint például a klasszikus csoki öntetes piskótát.

Egy külön álló, ám szintén szembetűnő probléma az alkalmazottak helyzete. A menzai néniket felváltották a közmunkásra emlékeztető, igénytelen kiszolgálók. Olyanok, akik az órák során elfáradt diákoknak még indokolatlanul tudnak odaböfögni valamit. Nyilvánvalóan látszik, hogy az ott dolgozók nincsenek megbecsülve és rettenetesen olcsón dolgoznak. Szembetűnő példa egy mosogató férfi, aki otthagyta a diákétkeztetést és beállt közmunkásnak. Ennek a legfőbb oka, hogy az alkalmazott munkaerő egyes tagjai - igénytelenségük folytán - egymásra is kihatnak és ezzel tetézik az amúgy is rossz munkakörülményeket.

Egyértelműen kimondható, hogy a mostani rendszer rossz. Méghozzá extrém módon rossz. Ennek direkt következményei a menza lemondások. Reméljük, hogy vagy a cég fogja átgondolni a diákoknak nyújtott ellátás szintjét vagy az illetékes vezető testület fogja megoldani a problémát.